Fal, födém és teteő a Nyugat-Dunántúl népi építészetében
Ingyenes tárlatvezetés
A Vasi Skanzen megyénk népi építészetének legrégibb rétegét őrzi. Épületei a tájegységi jellemzők mellett még számos építészettörténeti információt hordoznak. A több mint fél évszázaddal ezelőtt kezdődő épületkiválasztásokat a műemlékvédelem szempontjai mellett az is vezérelte, hogy az áttelepítendő épületek a legtöbb tanulsággal szolgáljanak. A Skanzen így jó alapot biztosít arra, hogy megértsük, mi határozza meg az egyes falvak építkezését. A földrajzi és társadalmi környezet mellett miként hatnak egymásra az alkalmazott építőanyagok vagy az egyes épületszerkezetek. Hol építettek fából, mikor kezdtek elterjedni a tömés házak, miért nem jellemző megyénkben a vályogtégla? – és még számos kérdést megválaszolunk. Megértjük, miért van a kőházaknak hosszirányú, a boronaházaknak kereszt-mestergerendája, vagy miért marad fenn sokáig sövénypajták tetőszerkezeténél az ágasfa használata?
Tárlatvezető: Nagy Endre muzeológus