Gimnáziumi években eltöltött idő
Nyitólap > Vasi skanzen > Aktuális > Vasi skanzen 50 éves FELHÍVÁS > Beküldött történetek > Gimnáziumi években eltöltött idő
A Vasi Múzeumfalu építése
(egy volt gimnazista emlékei az építésről)
(egy volt gimnazista emlékei az építésről)
Már gyermekkoromban érdekelt a régészet és a néprajz. Elsős gimnazista voltam a Nagy Lajos Gimnáziumban, (volt premontrei) amikor megkértem édesapámat, hogy menjen be a Savaria Múzeumba, és próbáljon lehetőséget találni arra, hogy ott valamit dolgozhassak a nyári szünetben, kedvtelésből, akár díjazás nélkül is.
Ott, lehetővé tették számomra, hogy az épület alagsorában, az ásatásokról bekerült anyagot, többnyire kerámia töredékeket megtisztíthassam, a földet, szennyeződéseket tiszta vízben lemoshassam.
Egy hét után Dr. Smidt Erzsébet odajött hozzám és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem az épülő falumúzeumban dolgozni, ott némi bért is tudnának fizetni ezért.
1967 nyarától, 1970-ig, a nyári iskolai szünetekben, egy-egy hónapot dolgoztam ott. A mai főbejárat melletti épületben lakott a gondnoknő a családjával. Számomra, naponta Ő jelölte ki azokat a munkákat, amelyeket a gimnáziumi diáknak elkellett végeznie.
Egy. többnyire szombathelyi nyugdíjasokból álló csapatba kerültem. Az eredeti foglalkozásukat nem ismertem, egy Thököly utcai szabómesterre viszont konkrétan emlékszem.
Betonból készített medencékben, vegyszerben áztatva impregnáltuk a számozott jelölésekkel ellátott faanyagot. Száradás után, segédkeztünk a fa építőanyagoknak, a szakemberek, muzeológusok irányítása mellett, az ácsok által történő összeillesztéseknél.
A Szentpéterfa-Ják-Szombathelyi buszra - Balogunyomban - minden reggel felszállt két kis idős bácsi, akik a zsúptetők, a kontyos tetők építését végezték, azok készítésének falusi mesterei voltak! Ők is a Múzeumfaluban dolgoztak. Tudomásom szerint, Nardáról és Felsőcsatárról is sokan jöttek az építkezésre.
A Szima-malom és a harangláb melletti kis tavat összekötő árok, valamint a harangláb mellett lévő tó kiásását, gépi árokásóval végezték. Az árok és a tó oldalának füvesítése céljából, kb.30x30 cm-es gyeptéglákat hoztak. Ezeket, vastagabb fűzfavesszőből vágott, kis karókkal rögzítettük a talajhoz.
A következő évben, érdekes látványt nyújtott, ahogy a földbe szúrt fűzfa nyársak megeredtek, leveleket hajtottak, kisebb bokrok, fák nőttek ki a földből a tavacska és az árok oldalán.
Ha a Múzeumfaluban járok, sokszor elgondolkodom.
Lehet, hogy a patakon átívelő fahíd mellett, a jelenleg is látható, magasra nőtt idős fűzfa is a gyeptéglázásból nőtt ki?
Gimnazista fiúként, takarítottam az elkészült épületeket. A tömésházak falait, kívül-belül oltott mésszel meszeltük. Az elkészült, döngölt agyag padlót, híg tehéntrágyás folyadékkal kellett” kezelni”, bevonni. Óvatosan tisztítottuk, portalanítottuk az egyes néprajzi tárgyakat is.
A Múzeumfalu területén, egy kétkerekű, szűrke színű, vontatható „lakókocsi”, de inkább autóbusz után köthető utánfutó állt. Ebben étkeztünk, itt fogyasztottuk el a hazulról hozott hideg élelmet.
Itt ismertem meg Bárdosi Jánost, a Savaria Múzeum Néprajzi Osztályának akkori vezetőjét, aki muzeológusként, többek között az építést irányította.
A Múzeumfalu 1973.augusztus 20.-ai megnyitó ünnepségén, nem tudtam részt venni, tényleges katonai szolgálat miatt.
Ha visszagondolok a gimnáziumi éveim alatt ott töltött néhány hónapra, most is előttem vannak azok az emberek, arcok, akiknek a kétkezi munkájával, megvalósulhatott ez a szép Múzeumfalu!
Ötven év eltelt.
Ezzel a néhány sorral szeretnék megemlékezni azokról, akik ezt a hatalmas építő munkát elvégezték!
Köszönet azoknak is, akik ötven éve fenntartják, gondozzák és jelenleg is tovább építik az elődök munkáját.
"A tárgyak túlélik alkotóikat” ….
Ui: Nem lettem régész, sem néprajzos.
A néprajz szeretete azonban, míg élek megmarad bennem.
Szombathely, 2023. július 17.
Fülöp Tibor
helytörténeti gyűjtő
Ott, lehetővé tették számomra, hogy az épület alagsorában, az ásatásokról bekerült anyagot, többnyire kerámia töredékeket megtisztíthassam, a földet, szennyeződéseket tiszta vízben lemoshassam.
Egy hét után Dr. Smidt Erzsébet odajött hozzám és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem az épülő falumúzeumban dolgozni, ott némi bért is tudnának fizetni ezért.
1967 nyarától, 1970-ig, a nyári iskolai szünetekben, egy-egy hónapot dolgoztam ott. A mai főbejárat melletti épületben lakott a gondnoknő a családjával. Számomra, naponta Ő jelölte ki azokat a munkákat, amelyeket a gimnáziumi diáknak elkellett végeznie.
Egy. többnyire szombathelyi nyugdíjasokból álló csapatba kerültem. Az eredeti foglalkozásukat nem ismertem, egy Thököly utcai szabómesterre viszont konkrétan emlékszem.
Betonból készített medencékben, vegyszerben áztatva impregnáltuk a számozott jelölésekkel ellátott faanyagot. Száradás után, segédkeztünk a fa építőanyagoknak, a szakemberek, muzeológusok irányítása mellett, az ácsok által történő összeillesztéseknél.
A Szentpéterfa-Ják-Szombathelyi buszra - Balogunyomban - minden reggel felszállt két kis idős bácsi, akik a zsúptetők, a kontyos tetők építését végezték, azok készítésének falusi mesterei voltak! Ők is a Múzeumfaluban dolgoztak. Tudomásom szerint, Nardáról és Felsőcsatárról is sokan jöttek az építkezésre.
A Szima-malom és a harangláb melletti kis tavat összekötő árok, valamint a harangláb mellett lévő tó kiásását, gépi árokásóval végezték. Az árok és a tó oldalának füvesítése céljából, kb.30x30 cm-es gyeptéglákat hoztak. Ezeket, vastagabb fűzfavesszőből vágott, kis karókkal rögzítettük a talajhoz.
A következő évben, érdekes látványt nyújtott, ahogy a földbe szúrt fűzfa nyársak megeredtek, leveleket hajtottak, kisebb bokrok, fák nőttek ki a földből a tavacska és az árok oldalán.
Ha a Múzeumfaluban járok, sokszor elgondolkodom.
Lehet, hogy a patakon átívelő fahíd mellett, a jelenleg is látható, magasra nőtt idős fűzfa is a gyeptéglázásból nőtt ki?
Gimnazista fiúként, takarítottam az elkészült épületeket. A tömésházak falait, kívül-belül oltott mésszel meszeltük. Az elkészült, döngölt agyag padlót, híg tehéntrágyás folyadékkal kellett” kezelni”, bevonni. Óvatosan tisztítottuk, portalanítottuk az egyes néprajzi tárgyakat is.
A Múzeumfalu területén, egy kétkerekű, szűrke színű, vontatható „lakókocsi”, de inkább autóbusz után köthető utánfutó állt. Ebben étkeztünk, itt fogyasztottuk el a hazulról hozott hideg élelmet.
Itt ismertem meg Bárdosi Jánost, a Savaria Múzeum Néprajzi Osztályának akkori vezetőjét, aki muzeológusként, többek között az építést irányította.
A Múzeumfalu 1973.augusztus 20.-ai megnyitó ünnepségén, nem tudtam részt venni, tényleges katonai szolgálat miatt.
Ha visszagondolok a gimnáziumi éveim alatt ott töltött néhány hónapra, most is előttem vannak azok az emberek, arcok, akiknek a kétkezi munkájával, megvalósulhatott ez a szép Múzeumfalu!
Ötven év eltelt.
Ezzel a néhány sorral szeretnék megemlékezni azokról, akik ezt a hatalmas építő munkát elvégezték!
Köszönet azoknak is, akik ötven éve fenntartják, gondozzák és jelenleg is tovább építik az elődök munkáját.
"A tárgyak túlélik alkotóikat” ….
Ui: Nem lettem régész, sem néprajzos.
A néprajz szeretete azonban, míg élek megmarad bennem.
Szombathely, 2023. július 17.
Fülöp Tibor
helytörténeti gyűjtő